A kormány szépen megvágta a jegybankelnök (és így az egész monetáris tanács) fizetését, mire azonnal kígyót-békát kiáltanak bizonyos véleményformálók, no meg Brüsszel, mondván: ez súlyos beavatkozás a jegybank életébe, és így sérül a jegybank függetlensége.
Józan Paraszt nem érti ezt a kifacsart logikát. Mit is mond az egyszerű, de józan paraszti ész?
A kormány és a jegybank között nem épp rózsás a viszony. Az elnököt elmozdítani pedig lehetetlen. Nyilvánvaló, hogy a jegybank, illetve a monetáris tanács döntéseire a kormánynak gyakorlatilag nincs befolyása. A jegybank tehát totálisan független.
Ekkor jön a fizetéscsökkentés. Javul ettől a viszony a kormány és a jegybank között? Józan Paraszt szerint inkább ellenkezőleg. Nő ezáltal a kormány befolyása a jegybanki döntésekre? Józan Paraszt szerint inkább ellenkezőleg. Csökkent tehát a jegybank függetlensége? Nem csökkent. Ugye, ugye?
Sőt, menjünk tovább, nézzük, mit mond még a józan paraszti logika.
A kormány befolyása akkor nőne, ha javulna a viszonya a jegybanki vezetéssel, nemdebár? Ha pedig ez a célja a kormánynak, akkor nem inkább emelnie kéne a jegybanki vezetők fizetését?
Nem a fizetések csökkentése, hanem éppen a fizetések emelése lett volna durva beavatkozás a jegybank függetlenségébe, hiszen mi másért tenne így a kormány, mint azért, hogy megvásárolja az elnököt és a monetáris tanácsot.
Vajon ha a kormány így tett volna, a jelenleg hőzöngők akkor is fel lennének háborodva? Ha emelkedett volna Simor fizetése, Brüsszel akkor is eljárást indítana a függetlenség megsértése miatt?
Nyilván nem, pedig Józan Paraszt szerint csak akkor lett volna logikus!